Nincs nagy szerencséje Szalontay Mihály gazdasági újságírónak ezekkel a nyomorult hitelminősítő intézetekkel. Pedig az utóbbi években még olyan jól kiszámítható módon tudott támaszkodni rájuk.

2008: Csökkentett gazdasági növekedés, az ország leminősítése, megroggyanó forint és zuhanó tőzsde – ezek a lesújtó hírek érkeztek tegnap hazánkkal kapcsolatban. ...  A globális válság közepette a kihívásokra nincs válasza a kormánynak. ... A Fitch Ratings hitelminősítő stabilról negatívra rontotta hazánk szuverén adósbesorolását. Emiatt ismét megroggyant a magyar fizetőeszköz, s az euróért 270 forintot kellett adni, majd a forint visszaerősödött 267-re. A befektetői bizalom megingásának további jele, hogy délután fél kettőre tíz százalék feletti esésben volt a budapesti tőzsdeindex, stb.

2009 decemberében, alig egy éve: Magyarország gazdasága kicsi, nyitott és sérülékeny, s mivel a kormány számos kulcsfontosságú kérdést megoldatlanul hagyott, sürgős szerkezeti reformokra van szükség, amelyeket a következő kabinetnek kell majd megoldania – derült ki a Standard & Poor’s hitelminősítő legfrissebb elemzéséből. ... A Standard & Poor’s, a világ egyik legnagyobb hitelminősítője legfrissebb, magyarországi helyzetet elemző jelentése szerint a jelenlegi kormányzat nem lépett tovább a nyugdíjreformokkal, beleértve a korengedmények kezelését, aminek hatása tükröződik az alacsony foglalkoztatási aktivitásban is. Ugyancsak nem mozdult előre egy tapodtat sem az alacsony hatékonyságú és költséges egészségügyi ellátás reformja, hasonlóképpen a túlzottan bőkezű és rosszul célzott társadalmi juttatásokhoz. A következő kormányzatra vár az állam méretének és az államapparátus párhuzamosságainak lefaragása. stb.

Erre ilyen egy pechet: bekövetkezik a várva várt váltás, száguld a gazdaság, közel a Kánaán, de a hitelminősítők még mindig nem adják meg a bizalmat. Hát ezen aztán tényleg van mit busongani. A tegnapi Magyar Hírlap publicisztikában már a Moody's szemüvegével van a gond, de mindegy is, mert az ország halad a maga útján, az idő közben inkompetenssé vált hitelminősítők meg ugathatnak, úgyse értik, milyen nagy dolgok vannak itt készülőben.

Pedig hát ezúttal is csak "megroggyant a magyar fizetőeszköz" , amit a Moody's a nyugdíjreformokkal kapcsolatos lépésekről mondott, azt sem teszik az ablakba...

Nehéz kenyér gazdasági újságírónak lenni, különösen, ha a technika vívmányainak köszönhetően visszakereshetők az ember tavalyi, tavaly előtti írása. Nem szégyelli?  

Úgy tűniik, Borsodi Attila, Magyar Nemzetes szerző kapta meg a megtisztelő feladatot, hogy totális offenzívával akadályozza meg, hogy egy konkrét feladat ellátására kiírt szabályos tenderen, legjobb ajánlattal megbízást elnyerő In-Kal Security megkezdhesse megbízásának teljesítését Ferihegyen. 

Az újságíró december másodikán kongatta meg a vészharangot ("Az In-Kal Ferihegyre is betette a lábát" címmel), azóta naponta haját tépve örjöng a lap hasábjain. Mikulás napján "Aggodalom az In-Kal miatt" címmel már sikerült a Repülőtéri Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezetét is berángatnia az agitprop kampányba, akik természetesen álmatlan éjszakákat aggódnak végig, nehogy kiszervezés legyen a biztonsági területen. (Ez itt médiaelemző blog, így most külön nem térünk ki arra, hogy már az Országgyűlés előtt van egy gyors és nyilván rendkívül átgondolt törvénymódosítás, a konkrét megbízás jogi megakadályozására.)

Ide tartozó érdekesség, hogy a Magyar Nemzet az országgyűlési választások óta nem kóstolgatta sem címlapon, sem máshol Pintér Sándor belügyminiszter volt (?) biztonsági cégének, a Civil Biztonsági Szolgálat hirtelen jött állami megbízásait, pontosabban egy interjúban egyszer karakánul nekiszegezték a kérdést az MFB régi-új elnökének, aki megnyugtató választ adott. Persze a botrányos megbízásokról a mezei Magyar Nemzet olvasó a lapból nem értesülhetett, de ez mindegy is.

Arra gondolni sem merünk, hogy az In-Kal megbízás mostani vehemens támadása összefüggne egy jövőbeni Civil Biztonsági Szolgálat megbízással. Mindenesetre figyelni fogjuk a fejleményeket. Szerintem Borsodi Attila nem fogja megírni. Nem, szégyelli.

Az év alighanem legelképesztőbb, legcinikusabb írását produkálta bizonyos Szentesi Zöldi László a mai Magyar Hírlapban. A szerző azon élcelődik a tőle megszokott lapos humorral, hogy a laptársak egyike-másika fehér címlappal jelent, jelenik meg a héten az új médiatestület mindenhatósága elleni tiltakozásul. 

Olvasatában a média szájkosár csak azoknak fáj, akik nem bírják feldolgozni a jobboldali sajtó térnyerését a balliberális média kárára. Pedig normális helyeken - teszem hozzá már én - a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság nyirbálására tett kísérleteket közös felhördüléssel utasítja el mind jobb, mind baloldali média, tudván, hogy egyszer hopp, másszor kopp, a médiaregula bizony minden szereplőt hátrányosan érint, legfeljebb egy-két ciklussal odébb. Szentesi Zöldi most nyilván felfogni sem képes, hogy lehet ő még ellenzékben. (Bár eddigi opportunizmusát látva lehet, hogy tényleg mindig kormánypárti marad. Kényelmesebb, élhetőbb így az újságírói pálya.) 

A bornírt csőlátáson túl a legszánalmasabb viszont ez: "És még ők beszélnek nekünk ízlésről, szakmaiságról, szabadságról, szolidaritásról. Üres címlap ide vagy oda, azért akad mozgásterük. Helyezzék például piaci alapra a működésüket, találjanak támogatókat, kezdjenek gyűjteni és takarékoskodni, egyszóval önmagukkal foglalkozzanak. Ne vizionáljanak 25 milliós büntetéseket, amikor még nincs is új médiatörvény. És legfőképpen ne képzeljék magukat élcsapatnak, mert azok az idők már elmúltak, amikor elhülyíthették a fél társadalmat. A Magyar Hírlap nem csatlakozik semmiféle szolidaritási akcióhoz, mert nincs miért."

Egyfelől ugye, szégyellnivaló abból a Magyar Hírlapból mutogatni a piacra, ahol a mindenható tulajdonos heti rendszerességgel jelenik meg sztálini személyi kultuszra hajazó egész oldalas fotókon, nyilatkozva - most épp - az egyetemi kutatásfejlesztésről, máskor gazdaságpolitikáról, politikáról, bármiről, de ő értékeli saját tévécsatornáján a választási eredményeket is. És még így sem nő az a nyomorult példányszám, épp most bocsátották el a fél szerkesztőséget. Szentesi Zöldi pontosan tudhatja - és vélhetően reméli - azt is, hogy a Szalai Annamária vezette médiahatóság jól irányzott büntetésekkel tönkre tudja tenni a piacról élő, vékonyka nyereségeket, vagy súlyos veszteségeket termelő lapokat. 

Másfelől, hogy is volt csak 2004-ben egy Magyar Hírlap nevű lappal? Idézem az Index.hu akkori beszámolóját:   

A Magyar Nemzet, a Népszava és az Index felajánlotta, hogy szolidaritásból szombati számában biztosít pár oldalt a Magyar Hírlapnak, hogy elbúcsúzhasson olvasóitól. Ezt Szombathy a magyar sajtót összekovácsoló szép gesztusnak nevezte. A Magyar Nemzetben egy tudósítás jelenik majd meg a mai eseményekről, valamint a Magyar Hírlap álláspontja. A Népszava pénteken este az MTI-hez eljuttatott közleményében bejelentette: "miután a Ringier Kiadó már a Magyar Hírlap szombati számát sem jelenteti meg, a lap szerzői a Népszava szombati számának mellékletében búcsúznak olvasóiktól".

Szép gesztus, a sajtó épp szívóágon lévő képviselője iránt a többi, épp prosperáló lapjától. Nem telt el sok idő, mégis olvassuk csak újra Szentesi Zöldi mai sorait: "A Magyar Hírlap nem csatlakozik semmiféle szolidaritási akcióhoz, mert nincs miért."

Szánalmas, sunyi alak. Nem szégyelli.