Rendkívül érdekes jelenségeket produkál a Magyar Hírlap két nehézfiúja. Bayer Zsolt és Szentesi Zöldi egyaránt önálló, nehezen értelmezhető manőverbe kezdett. Mai produkciójuk még befogadható: Szentesi Zöldi már-már sztálini hangvételű, kritikátlan dicshimnuszt ír, Ad notam "egy estém Leninnel" stb. Ő aztán sokat látott már, de ilyen államférfit, aki tényleg ennyire, és nagyon, hát olyat még sose. (Messihez hasonlítja egyébként, aminek a futballpályán nyilván örülne az államférfi.) Bayer pedig nyílt levélben kéri ki magának, hogy büdös cohenezni az antiszemitizmus lenne, különösen ha egy tömeggyilkosság kapcsán félmunkát is emleget mellé. Bíróságra citál mindenkit, aki ilyesmit állít. Két Bayer Zsolt utazik a vonaton, azt mondja az egyik, te Grün... Ez tehát eddig rendben is van, de...
De múlt héten még zavarosabb dolgokat írt a két nehéztüzér. Szentesi Zöldi zsebkendőjét gyűrögetve hüppögött, hogy őt (ilyen blogokon, mint emez itt, meg kommentekben, fórumokon) bántsák, amiről ő persze nem vesz tudomást, mert ő annál elitistább, hogy anonim bitangokkal küzdjön. Kérdés, kinek sikerült annyira megsértenie, hogy tollat ragadjon, és szóljon, hogy őt bizony ez nem sérti. (Hasonlóba bukott bele egyszer Dévényi Tibi bácsi.)
Bayer Zsolt pedig egy Madách-i látomásban (búcsúzik?, vagy mi az isten ez?) értekezik, hadovál valami nagyon fennkölt dologról, távozásról, és utolsó nekiveselkedésről. Érti a franc, de a folytatást jövő szombatra ígéri, abból talán kiderül. Csak hogy fog onnan a bíróságra járni? (Mondjuk az ügyvédjét is mi fizetjük, úgyhogy nem kell izgulni.)